Érkezett: 2008.10.12.
Tudtam, hogy nem lesz könnyű egy csecsemővel, de azért ennél jobbra számítottam, vagyis arra, hogy eszik, alszik, kicsit sírdogál, ., de az én lányom nem akart aludni!
Elég nehezen vészeltük át az első két hónapot. Lányom egész nap kézben volt, mert csak akkor nem sírt. Nem aludt túl sokat, és a szopizás sem ment egyszerűen, mert mindig elaludt a mellemen. Az alvás nem tartott sokáig, 10-20 perc után felkelt. 24h alatt kétszer aludt le egyben 2h-át. Az egyik két órát nappal, a másikat este. Kész kiképző táborban éreztem magam. Éjjelente másfél órákat szoptattam, hogy ne sírjon. Csak a cici és a járkálás nyugtatta meg. 20 percenként jártam az ágyam és a babaágy között, ezért ezt megelégelve úgy döntöttem, hogy magam mellé veszem. Sok-sok éjszakát aludt végig a mellkasomon, de sokkal jobban tudott aludni, rajtam, mint a kiságyban. Nekem is könnyebbség volt, mert ha felsírt, azonnal meg tudtam nyugtatni. Egy kis simi, érezte, hogy anya mellett van, és azonnal visszaaludt. Persze nem ment ez sokáig így, amint jobban aludt vissza tettem a kiságyba. Négy hónapos korában már előfordult, hogy átaludta az éjszakát. |
